Szombati Csevegő - Nagy Mariann

Szombati Csevegő

Ma NAGY MARIANNAL ismerkedhettek meg, aki elárulta miért gondolta úgy, hogy szüksége van nemzetközi tapasztalatok szerzésére ahhoz, hogy aztán itthon boldoguljon a munkaerőpiacon.

Mariann évek óta önkénteskedik, hogy segíthessen másoknak. Nemrégen végzett óvodapedagógusként. Hogy ez miért olyan érdekes? Mert a külföldi önkéntes munka során szeretett bele ebbe a pályába és hazaérkezése után, munka mellett vágott bele az egyetemi tanulmányokba. Ma már óvónéniként áll készen, hogy a kicsik és nagyok segítségére lehessen.

~ ~ ~

AEFE: Miért választottad az Európai Önkéntes Szolgálatot (EVS), milyen elképzelésekkel vágtál neki az útnak?

Nagy Mariann:Egy nagyon kedves barátomnak köszönhetően hallottam először az EVS-ről, amit már a kezdetektől egy nagyon jó lehetőségnek tartottam. Két célom volt. Az egyik, hogy kipróbáljam magam szociális területen, legfőképpen gyermekekkel szerettem volna foglalkozni – így választottam végül egy óvodát. A második pedig az volt, hogy egy olyan országba menjek, ahová elég kevés eséllyel jutottam volna el magamtól – így lett Észtország az úticélom.

AEFE: Milyen előkészületekre volt szükség a kiutazás előtt?

N.M.: Szerencsére a kiutazás előtt volt egy tréning, amely során rengeteg kérdésre kaptam választ és elég jól felkészítettek minket. Bár az is igaz, hogy szerintem egy ilyen kalandra nem lehet teljes mértékben felkészülni, mivel mégsem ismered feltétlenül azt a kultúrát, ahova mész. De rólam tudni kell, hogy alapjáraton egy pozitív szemléletű ember vagyok, aki minden helyzetben megpróbálja megtalálni a jó dolgot. Így voltam az utazás előtt is, és nagyon izgatottan vártam a kalandot. Úgy gondolom, hogy a pozitív hozzáállás mindenkinek csak hasznára lehet!

AEFE: Mi jelentette a legnagyobb kihívást az önkéntes munkád során? Hogyan lendültél át rajta?

N.M.: A legnagyobb kihívás az észt nyelv volt. No, nem azért, mert olyan nehéz lett volna. Mielőtt kiutaztam, előtte már jártam észt órákra, ahol elsajátítottam az alapokat, de az, hogy kint használnom is kellett, az volt az egyik legnagyobb kihívás számomra. A gyerekek még annyira kicsik voltak, hogy nem beszéltek más nyelven és az ott dolgozók sem tudtak angolul (amit – mint később kiderült - csak nekem adtak be, azért, hogy használjam az észtet), így még inkább azon dolgoztam az elején, hogy minél hamarabb elmélyítsem a tudásomat.
A másik kihívás, hogy találjak az önkénteskedésen belül is egy saját projektet. A koordináló szervezet nagyon támogatta, hogy találjunk ki valamit, amivel valami pluszt adhatunk az alap projekthez – ami egyébként az óvodai teendőkbe, foglalkozásokba való besegítés volt. Sokáig úgy éreztem, hogy nekem nem lesz ilyen külön projektem, míg aztán az év második felére nyilvánvalóvá vált, hogy valójában a megérkezésemtől kezdve megvolt már: a magyar kultúra megismertetése és terjesztése az ott élők körében. A helyi gimnáziumban tartottam előadásokat, március 15-én pedig magyar napot tartottunk az óvodában, a csoportban pedig az egész hét magyar hét volt.

AEFE: Hogy érzed, miket tanultál ebből a kalandból? Hogyan tudod a tapasztalatokat hasznosítani a munkaerőpiacon?

N.M.: Mindenekelőtt sokkal nyitottabb lettem minden téren. Rájöttem, hogy ki kell állnom önmagamért, ha bármit is szeretnék elérni. Az idegennyelveket már nem tekintem valami furcsa dolognak, nagyon szeretek más nyelveken beszélni. A jelenlegi munkámban az angol nyelvtudásomat tudom a legjobban hasznosítani és azt a szervezettséget, amelyet kint sajátítottam el.
Az EVS alatt beleszerettem az óvodapedagógiai munkába, így elhatároztam, hogy én is óvodapedagógus szeretnék lenni. Pár hete kaptam kézhez a diplomámat, ami nagy örömmel tölt el.
Amit még tanultam, hogy mennyire szeretem Észtországot, az észt kultúrát és az észt embereket. Szeretem a hozzáállásukat az élethez, a környezetükhöz. Szakdolgozatomat is észtes témából írtam, - Az észt gyermekirodalom: A hétköznapiság megjelenése a kortárs észt gyermekirodalomban - amely mutatja az ország iránti szeretetemet.
Amióta itthon vagyok, tartottam néhány előadást Észtországról, az EVS-ről. Legutóbb tavasszal tartottam egy előadást három másik emberrel együtt az észt oktatásról, én specifikusan az óvodákról.

AEFE: Mit tanácsolnál azon fiataloknak, akik fontolgatják a hasonló programokon való részvételt?

N.M.: Mindenképpen próbáljátok ki, mert ez nagyon jó lehetőség, hogy megismerjetek más kultúrákat, embereket és használjátok azt a nyelvtudást, amelyet az évek során sajátítottatok el. Ne féljetek, hogy nem lesz jó, mert minden csak azon múlik, hogyan is álltok az előttetek álló helyzetekhez, lehetőségekhez.

AEFE: Mik a további terveid? Hogyan látod magad 20 év múlva?

N.M.: Elég sok tervem van a jövőre nézve. A hónap elején kaptam kézhez az óvodapedagógusi diplomámat, amelyben majd egyszer szeretnék elhelyezkedni. Amióta itthon vagyok Magyarországon, keresem a lehetőségeket, hogy minél több helyen segíthessek, így az önkénteskedés fontos szerepet játszik és fog is játszani továbbra az életemben.
20 év elég távoli, de azért remélem, hogy a családom körében leszek és azt csinálhatom, amit szeretek, ott, ahová sodor az élet.

AEFE: Van-e példaképed? Vagy mottód, kedvenc idézeted, ami téged inspirál a mindennapokban?

N.M.: Kislánykorom óta nagy példaképeim: Martin Luther King és Mahatma Gandhi

Két kedvenc mottóm/idézetem van, amelyek jó néhány éve meghatározzák az életemet:

"Álmodj, amit csak akarsz; menj, ahova szeretnél; légy az, aki szeretnél, mert csak egy életed van és csak egy lehetőséged, hogy olyan dolgokat csinálj, amit szeretnél." (Paulo Coelho)
"And love is not the easy thing... The only baggage you can bring...Is all that you can't leave behind." (U2)

AEFE: Hol találhatnak meg, azok a fiatalok, akik érdeklődnek az EVS vagy az észt kultúra iránt és kérdeznének még tőled?

N.M.: E-mailben szinte mindig elérhető vagyok, amelyet az egyesülettől el lehet kérni. Amúgy Budapesten élek már közel hat éve, és szinte minden észtes témájú rendezvényen megtalálható vagyok.

Vissza a főoldalra!